Szerencsemre van agyam, tudok erett felnöttkent gondolkozni. Ezert mindig rajövök, hogy a koplalas nem vezet sehova. Eletem vegeig nem tudok koplalni.
Persze ez nem oldja meg azt a problemamat, hogy egy dagadt szardarabbnak latom es erzem magam.
Gyülölök nö lenni. Gyülölöm a melleimet. Lefasliznam, de az is csak hazugsag lenne. Itt lesznek attol meg...Pedig mennyivel nagyobb volt regebben.Most igazan elegedett lehetnek ezekkel a meretekkel. A kicsi kategoriaba tartozik, nem ertem akkor, hogy miert zavar.
Egyre inkabb csuszok szet. Mindig amikor az evesi szokasaim eppen "jok",akkor szetszortabb vagyok. Nem tudok koncentralni, nem tudok senkire figyelni. Vagy lehet,hogy ehes vagyok?
Nem tudom.Nem tudom, hogy milyen a jo, milyennek kellene lennie.
Pedig tartom a menetrendet. A legegyszerübb mondjat valasztottam a kajalasnak,mert csak igy nem leszek rosszul töle. Levesek. ezeket könnyebben megemesztem, es nem jön vissza magatol. Nem szabad kihanynom, mert akkor masnap megint hanyni fogok.Aztan megint hanyok es megint es megint. Nem hanyok. A hanyasokat mar szerencsere redukaltam.
Meg kell talalnom az egyensulyt, de mar nem hiszek benne, hogy valaha is sikerül. Nem tudok normalisan enni.Nem tudok a testemre hallgatni. Nem tudom magamat szeretni. Nem hiszek magamban. Egy csöd vagyok.
Nem tudom most megint mi van,mert a nadragjaim megint ugy lognak, viszont en azt erzem,hogy hiztam. Mindig azt erzem,hogy hiztam!Ha fogyok is azt erzem,hogy a duplajat hiztam.
Vajon a hugomnak is vannak ilyen problemai? Ö is azt hiszi, hogy buta es csunya? Az nem lehet,mert ö csodaszep.
Olyan szivesen megölelnem, elringatnam a karjaimban. Tudom, hogy mar ö is felnött, de en babusgatnam. Ö az en kishugom. Az elet kegyetlen volt es elvette tölem a lehetöseget, hogy közösen nöjünk fel.
Ezek utan, hogyan higgyek abban, hogy egyszer is boldog lehetek? Sohasem tudjuk mar bepotolni azt az idöt! Es meg mennyit kell varnom, hogy egyaltalan megölelhessem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése